A Dunai Krokodilok válogatott játékosa, a mindössze 18 éves Diószeghi Levente pályafutása során először érdemelte ki az év legjobbjának járó elismerést a férfiaknál, amelyet a Krokodilok utolsó idei IFL-meccse, az SZPK elleni rangadó előtt vehetett át.

 

„Egyáltalán nem számítottam arra, hogy kiérdemlem ezt az elismerést – kezdte Diószeghi. – Ha engem kérdeznek, tudnék említeni több olyan játékost is, aki talán jobban rászolgált volna a díjra, mint én, de megtisztelő érzés, hogy rám esett a választás. Úgy érzem, jó hatással lesz rám, hogy ilyen visszaigazolást kaptam a teljesítményemről. Ez a díj kötelez, a jövőben szeretnék még több energiát fektetni az edzésekbe, és az eddigieknél is nagyobb elánnal küzdeni a pályán. Nagyon sokan gratuláltak az elismeréshez, olyanok is, akiktől nem is számítottam rá.”

 

Talán kevesen gondolnák, de a Krokodilok tehetsége már hét éves korában megismerkedett sportágunkkal, amelybe azonnal bele is szeretett, így nem csupán iskolai, de egyesületi keretek között is kipróbálta a floorballt. Jól tette, az évek során ugyanis fokozatosan haladt előre a ranglétrán, idényről idényre eredményesebb játékkal rukkolt ki.

 

„Az alapokat Szabó Gábornak köszönhetem, ő volt az első edzőm, akinél megismerkedtem a sportág alapjaival – hangsúlyozta Diószeghi Levente. – Nem tudnám összefoglalni, mi fogott meg igazán a floorballban, egyszerűen magával ragadott a játék, és annak dinamizmusa. Összetett, gyors sportágról van szó, amelyben nem lehetsz sikeres, ha csupán az egyéni képességeidre alapozol, össze kell dolgoznod a csapattársaiddal. A klubomban és a válogatottnál is sokat segít, hogy a pályán kívül is jóban vagyunk a srácokkal, élvezem, hogy ilyen összetartó közösségek tagja lehetek.”

 

Az U19-es válogatottal világbajnoki selejtezőre készül, míg a Dunai Krokodilokkal már az IFL-ben szerepel Diószeghi Levente, aki az idén kilenc mérkőzésen hat gólt szerzett és négy gólpasszt adott, erősségének mégis a védekezést tartja.

 

„Hátul érzem igazán jól magam, de gyakran szoktam próbálkozni lövéssel, az ellenfél játékstílusától függ, hogy távolról vagy közelebbről – mondta a fiatal tehetség. – Álmodni sem mertem róla, hogy egyszer válogatott leszek, de nagyon boldog vagyok, hogy megadatott, igyekszem meghálálni a bizalmat. Büszke vagyok arra is, hogy hétről hétre IFL-ben pallérozódom, idővel pedig jó lenne még magasabb szintre lépni. Arra törekszem, hogy jobban tudjam irányítani a társaimat a pályán, fejlesszem az önbizalmam, és kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtsak a jövőben. A klubommal szeretnénk kupát nyerni és az IFL-ben minél előrébb végezni, a korosztályos válogatottal pedig reális cél lehet továbbjutni a vb-selejtezőből.”

 

Fotó: IFL