Megéltük az érzéseinket, elgyászoltuk azt a meccset, kibeszéltük - illetve kinek mire volt szüksége - és utána már tudtunk építkezni. Minden nap van közös sportpszichológiai foglalkozásunk, akinek igénye volt rá, az egyénileg/kiscsoportosan is mehetett Fruzsihoz. Szerintem ezek segítettek sokat amellett, hogy szeretjük és támogatjuk egymást.

 

 

Szuper kérdés, ha tudnánk rá a választ, akkor biztosan alkalmaztuk volna a franciák ellen is. Azt gondolom, eléggé nagy balszerencse az - még egy kitűnő kapusteljesítmény mellett is - , hogy 34 kapuba tartó labda közül egy se ért célba.

 

 

Végre belőttünk pár helyzetet.

 

 

Van egy napirendünk és azt követjük (nyilván szerepel benne néhány étkezés, elméleti foglalkozás, sportpszichológia, masszázs, és kellő idő a pihenésre is). Törekszünk a mentális és fizikai regenerálódásra, hogy a lengyelek ellen is megfelelő állapotban legyünk ahhoz, hogy meglepjük őket. Ezen a héten már többször borult a papírforma, mindent megteszünk azért, hogy ez újra megtörténjen.

 

Fotó: Michael Peter/IFF