A finn csapat bár megizzadt Svájc ellen, de határozott, mindenre elszánt társaságnak tűnt, és ennek megfelelően hozta kötelező győzelmeket. Az elődöntőben mondhatni simán nyert a házigazda cseh válogatott ellen. A svédek a csoportkörben majdnem vereséget szenvedtek Csehországtól, az elődöntőben egy szerencsés találattal, aranygóllal múlták felül Svájcot és az új ruhába öltöztetett linekeri szindróma tán ekkor volt a leginkább tetten érhető.

A döntőn történtek aztán valóban a két évvel ezelőtti eseményeket kezdte másolni. Meggyőződésem, hogy a sors, aki egyébként kiszámíthatatlan rendező, meg akarja szerettetni mindenkivel ezt a csodaszép sportágat. Mi másért, ha nem ezért tömne tele 135 percet ennyi izgalommal.

Alig telik el 1 perc és máris a svédek hálójában táncol a lyukas laszti, két évvel ezelőtt ez csak az 5. percben sikerült suomi fiainak. Valami nem stimmel a már eddig megszokott képpel, a svédek valahogy úgy játszanak, hogy mindegy mi lesz, úgyis nyerünk. A finnek meg valahogy úgy, addig kell ütni a vasat, míg meleg. És így is teszik. A csarnok sárga-kék része csak bámul, a kék-fehér része tombol, hisz nem mindennap láthatja kedvenceit úgy, hogy jobbak, mint az ősi rivális. A harmadik finn találat után a svédek kapust cserélnek, de Ramsin se tudja megakadályozni, hogy a finnek a 15. percben már néggyel vezessenek. Hihetetlen, de sokunkban felrémlenek a két évvel ezelőtti események, igaz, akkor csak két találattal járt hátrébb a svéd csapat, Kent Göransson edző helyzete az akkorihoz képest most duplán nehéz. Nem lennék a helyében egy svéd játékosnak sem az öltözőben, bár megvallva az edző helyzete sem olyan, amit most szívesen átvenne bárki is. De. És ott az emlék, a tavalyelőtti.

És láss csodát, a szünetben valahogy minden rendeződik, de nem a finn, hanem a svéd oldalon. Az igazi gyógyszer a gyors gól ebben a helyzetben, és hát a svédek sietnek, nem is akárhogy. 46 másodperc pörög le, ennyi idő alatt tán 3 tojást sem lehet felütni a rántottához, de Djurling hatalmas dugót lő, majd egy finn emberhátrányt a világ egyik legjobbja, Niklas Jihde használ ki. Hihetetlen, erre a formajavulásra csak ez a svéd csapat képes egy ilyen szituációban. Aztán a kicsit finn hangzású Eskelinen passzából Calebsson lő fantasztikus gólt (3-4). Mi állt a táblán két évvel ezelőtt ugyanennyi játékkal eltöltött perc után? Valószínű, hogy nem ezzel a kérdéssel lehetne nagy pénzeket nyerni egy kvíz vetélkedőn. A válasz: 3-4.

Lehet, hogy Finnország ismételten elbukik? A svédek ismét fordítanak és kétséget sem hagynak a felől, hogy ők a legjobbak és ezt a címet nem engedik ki a kezükből, hogy legyen mit odadörgölni a finnek orra alá? Két harmad alatt a két csapat közel annyi kapura lövést eresztett meg (17-16). Nykky Petteri edző fiaiban biztos felrémlenek a két évvel ezelőtti események és most dől el igazán, hogy tanultak-e az akkori hibákból. A harmad elején erősen úgy tűnik, hogy a finnek többször is képesek ugyanabba a folyóba belelépni. Előbb a korábban gólpasszt jegyző Eskelinen ezúttal gólt lő, majd a Jihdét árnyékba szorító Fredrik Djurling előbb gólt lő, majd az ő átadását értékesíti Jihde. Vége, gondolhatnánk, a finneknek ezúttal sem sikerül. De a károgók száját,Vanttinen fogja be, miután egy emberelőnyt bombáz a svéd kapuba. Semminek nincs itt vége kérem szépen. Legutóbb a Ryan közlegény megmentése című háborús kultuszfilm nézése közben felejtettem el bevenni a felemelt pattogatott kukoricát a számba. Ezúttal egy gerezd alma jutott erre a sorsra. A finn szurkolók ekkor még áldották a sorsot, de aztán nem sokára már erre nem volt sok okuk. A mennyből a pokolba című, pár másodperces szösszenetet Mika Kohonen és a játékvezetők közösen írták meg. A mennyet a bíró meglehetősen jó döntése jelentette, miután büntetőlövést ítélt mikor a svédek csak ütőleszorítás árán tudták megakadályozni kapujukat a góltól. A poklot Kohonen kihagyott büntetője jelentette, de mondhatnánk úgyis, hogy Ramsin parádésan védett. Nézőpont kérdése, bár ennek elemzésére sok idő nem jutott, hisz a büntetőlövéssel együtt megítélt emberelőnyt ezúttal is a Vanttinen lőtte a kapuba, gyakorlatilag lemásolva az előző találatát. Visszatérve egy picit a sajátos kvíz kérdések világába, ki nem találnák, hogy két évvel ezelőtt ki egyenlített a finn csapatból 6-5-ös svéd vezetésnél. Természetesen Lassi Vanttinen. Ennyi párhuzam után ki hitt volna a finn győzelemben? A finnek talán a leginkább.

A hosszabbításban javarészt svéd ütőkön járt a labda, a finnek védekeztek, de kontráikban mindig ott volt a veszély. És a veszély a 66.percben gólban realizálódott. De milyen gólban? Kezdődött, hogy a gól előtt 7(!) másodperccel a svédek hagytak ki meccslabdát. Az a Fredrik Djurling hibázott, aki eddig rengeteget tett svéd válogatottért, de az ellentámadás tán még parádésabb volt. Egy végletekig kijátszott, zseniális megoldásokkal tarkított támadást Tero Tiitu, a stockholmi vb döntő legjobb finn játékosa fejezett be góllal. A találatban azonban döntő érdeme igazából Rickie Hyvarinennek volt, aki egy pazar csellel pestiesen szólva gyufáért küldött védőt, kapust egyaránt, majd kihagyhatatlan helyzetbe hozta Tiitut, aki pontot tett egy óriási finálé végére. Tiitu nem feledve csapattársa érdemeit, a mérkőzés végi nyilatkozatát a következőképpen fejezte be: „Én csak egy szerencsés voltam a meccs végén, Rickie készítette elő a gólt.” Nagyszerű szavak, méltó befejezése ennek a remekül sikerült döntőnek és világbajnokságnak. Finnország megérdemelten lett világbajnok és Svédország előtt a cím visszaszerzésének feladatával. új motivációs lehetőség nyílik. Nem irigylem sem a címvédőt, sem az ellenfeleket, de két évig Finnország lehet a boldogabb.