Hírek

"Nyuszikkal nem lehet háborút nyerni" - kérdezz-felelek Illés László szövetségi kapitánnyal
2009. 02. 24.

Még csak két napja szövetségi kapitány, mégis rengetegen hívják, hogy bármiben segítenek neki. Több "nagy névvel" az oldalán kezdi meg a munkát, tele tervekkel, ötletekkel, lelkesedéssel.
Villám kérdezz-felelek Illés Lászlóval, a magyar férfi válogatott újdonsült szövetségi kapitányával.
 

Név: Illés László
illesjokep2.jpg
Születési hely, idő: Oroszlány, 1967.01.17
Foglalkozás: vegyész
Egyesület: SZPK
 
1. Miért gondoltad úgy, hogy megpályázod a szövetségi kapitányi posztot és mennyi esélyt láttál arra, hogy elnyerheted?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy induljak-e, de az utolsó VB előtti szervezési hiányosságok miatt úgy gondoltam, hogy tenni kell valamit. Nem tudom elfogadni, hogy az indulási héten még bizonytalan volt sok minden (pl. utazás); valamint voltam háromszor is U19-es szövetségi kapitány és az ott szerepelt játékosok most kezdenek odakerülni a felnőtt válogatotthoz, és szívesen dolgoznék megint együtt velük. Az esélyekről csak annyit, hogy aki pályázik, annak van esélye - és nem azért pályáztam, mert biztos voltam a győzelemben.
 
2. Mindenkinek van egy sztorija arról, hogy milyen körülmények között került floorballközelbe... Neked hogy kezdődött a történeted?
Labdarúgásban edzője voltam Galambos Tamásnak (az SZPK Elnöke - a szerk.) és Pénzes Józsefnek és ők hívtak, hogy próbáljam meg. Később nagyon megtetszett és ott ragadtam. Nem bántam meg…
 
3. Milyen változásokat tervezel a válogatottban?
Először is: az én válogatási elvem a pályán nyújtott teljesítmény és csak utána jön minden más; nekem mindegy, hogy fiatal vagy idős játékos, itthon él vagy külföldön. Természetesen, ha egy poszton két egyforma tudású jelölt van, akkor a jó formán kívül számít az edzőtábor-látogatásoknak a száma és a viselkedés is. Szeretnék én is egy jó hangulatú csapatot összehozni, mert úgy tudom, az előző keret az volt. Mindenképpen Budapest környéki edzőcentrumot szeretnék találni és mindig ott tartani az edzőtáborokat. A költségeket szeretném a minimálisra csökkenteni, erre keresnék támogatókat és számítok a szövetség segítségére is. A pályázatom mottója az volt, amit én vallok: nyuszikkal nem lehet háborút nyerni. Ez alatt azt értem, hogy csak olyan ember lehet válogatott, aki meghal a pályán a címeres mezért és a csapatért. Nagyon fontos a játék iránti alázat, nélküle nehéz eredményt elérni. A munkámban nagyban számítok a klubedzők segítségére, mert a fizikai alapot csak ott lehet megszerezni. Több nemzetközi mérkőzést szeretnék játszani a selejtező előtt. Terveimben szerepel a válogatott nemzetközi edzőmérkőzéseivel reklámozni a floorballt; azaz más és más helyszínen rendezni a meccseket (várom a jelentkezőket). Egyelőre ennyit mondanék, de ha bárkinek van kérdése, szívesen válaszolok.
 
4. Kik és hogyan fogják segíteni a válogatott munkáját?
A szakmai stábom tagjai Nádor Krisztián támadókoordinátor, valamint Csoknyai Levente védőkoordinátor. És hogy miért pont ők: úgy gondolom, hogy két tapasztalt ember sokat segíthet ennek a sportnak. Sajnos az utóbbi időben meg se kérdeztük a tapasztalt játékosok véleményét, ami hiba volt - ezen szeretnék változtatni. A stáb tagja lesz egy erőnléti edző is, Edvi László, a Veszprémi Egyetem tanársegédje, aki egyben PHD hallgató. Tőle várom a csapat erőnlétének felmérését és a személyre szabott fizikai edzésterv elkészítését. A technikai stáb tagjai: Tóth Imre, őt nem hiszem, hogy nagyon be kéne mutatni. Precíz, pontos és rendszerető emberként ismeri mindenki; én ezt a tulajdonságát szeretném abban felhasználni, hogy az információk mindenkihez időben eljussanak és minden papírmunka időben készen legyen. Ebben a munkában még Füzi Gáborra is számítok.
 
Kellemes harcot a címeres mezért, jó munkát a kapitánynak! 
 
Illés László pályázata letölthető innen