Tudtuk, hogy jó csapatokkal találkozunk. Tudtuk, hogy nekünk is jó csapatunk van. Tudtuk, hogy az utolsó játéknapig izgalmas lesz. Na, de ennyire?! 

 

A mögöttünk hagyott napokban hullámvasúton ültek az U19-es leányok, az értük szorítók pedig aligha hatvanas pulzussal követték a mérkőzéseket. Merthogy a berlini vb-selejtező példátlanul nehéz feladat elé állította a mieinket: rögtön szünnappal kezdtek, hogy aztán pihenő nélkül egymást érjék az erőpróbák. Az ötös csoportból csak a két legjobb jutott ki a májusi, olaszországi világbajnokságra, és a mezőnyt látva borítékolható volt a hatalmas tülekedés azért a két kiadó helyért. A németek hazai környezetben léptek pályára, az osztrákok játékerejét jól ismerjük, a franciákat és az ukránokat pedig nagy hiba lett volna lebecsülni.

 

Ebből aztán az lett, hogy csupán a gólkülönbség döntött a kvalifikációról. Ehhez persze kellett, hogy az első meccsünkön értékes pontot csenjünk a sógoroktól, 5–5-ös döntetlenre végeztünk Ausztriával. A kiegyenlített találkozón az ellenfél kezdett jobban, de a második harmad derekán rákapcsolt a magyar válogatott, alig két perc alatt négy (!) lövésünk talált utat az osztrák kapuba. Amikor közelebb zárkóztak, gyorsan válaszoltunk, a játék képe alapján joggal remélhettük, hogy ezzel mattot is adtunk, de a végjátékban ledolgozták hátrányukat, így egy pontot vittünk magunkkal.

 

De még milyen értékes pontot! Úgy lett igazán értékes, hogy másnap a franciákat is legyőztük, ami korántsem volt egyszerű feladat. Pedig támadásban kitartott a lendület, Gálfi Orsolya és Gombás Csenge vezérletével futószalagon lőttük a gólokat, ám a fordulatok ezen az összecsapáson sem maradtak el, kétszer a franciák érezhették magukat nyeregben. A végjátékba egálnál léptek be a felek, de a mieink úgy voltak vele, hogy a két pont mégiscsak jobb az egynél, Gálfi negyven másodperccel a vége előtt állította be a 7–6-os végeredményt.

 

A Gálfi, Gombás duó Ukrajna ellen is villogott, de a többiek is kivették a részüket az újabb sikerből, mindenki hozzátette a magáét. Nem véletlenül választották a kapus Mihály Izabellt a harmadik találkozónk legjobbjának, elvégre fogott, mint a festék, csak kétszer tudtak túljárni az eszén. A magyar sikerhez kétség sem férhetett, a végére a tízgólos különbség is kialakult, de 12–2 ide, veretlenség oda, az utolsó játéknap előtt szükség volt a kockás füzetre is...

 

Annyi baj legyen! A bivalyerős németek ugyan jobbak voltak, de határozott védekezéssel tartottuk magunkat, hogy a jobb gólkülönbségnek köszönhetően megelőzzük a szintén ötpontos Ausztriát. Így is történt, a 6–1-es vereség ellenére kezdődhetett a körtánc, elvégre a tornán elért két győzelemmel és egy döntetlennel kiharcolták a világbajnoki részvételt U19-es lányaink. Méghozzá a matek és a látottak alapján teljesen megérdemelten. Irány Olaszország, irány a vb!

 

Eredmények. Magyarország–Ausztria 5–5, Magyarország–Franciaország 7–6, Magyarország–Ukrajna 12–2, Németország–Magyarország 6–1

A végeredmény: 1. Németország 8 pont, 2. MAGYARORSZÁG 5 (25–19), 3. Ausztria 5 (26–23), 4. Ukrajna 2, 5. Franciaország 0

 

Fotó: Niklas Juli/IFF