Hírek

Lelovics Nóra – „Már a szívemhez nőtt a floorball”
2019. 09. 19.

 A komáromi műhely több kiválóságot adott már a női és férfi válogatottaknak is. Az elmúlt héten ismét egy olyan játékos került reflektorfénybe, aki a Duna-parti városban kezdte pályafutását. Innen már sejthető: az üstökösként berobbant Lelovics Nórával beszélgetünk.

Érdemes még egy kicsit megállni Nóri adatainál. Ő már ebben a században született, novemberben tölti a 16 -ot (!), mégis kétszeres magyar pontkirály (2017/2018-ban 32, 2018/2019-ben 54 pontot ért el) , magyar bajnok és kupdagyőztes, a válogatott mezben részt vett U19-es és felnőtt tétmérkőzéseken is.
 
- Kezdjük a legfrissebb élménnyel: összességében milyennek értékeled az U19-es női selejtezőt? Milyen pozitívumokat tudnál kiemelni az olaszországi tornát illetően?
 
- Nagyon jó döntést hoztam, hogy részt vettem a válogatott csapatban. Közös célként fogalmaztuk meg a VB-re való kvalifikációt, és ennek érdekében mindenki kihozta magából a maximumot, néha még erőn felül is teljesítettünk. Azt gondolom, hogy mentálisan fáradtunk el az utolsó meccsre, és a holtpontokat, sajnos ügyesen kihasználta ellenfelünk. Talán az egész csapat nevében mondhatom, hogy sokat tanultunk ellenfeleinktől, és szakmailag fejlődtünk. Ez a hét engem emberileg is megváltoztatott. Az olaszokkal és az oroszokkal kötött barátság megerősítette bennem, hogy az ellenfelet tisztelni kell, és egyenlő félként kell kezelni. A csapatban kialakult kötelék nem szűnik meg soha. Oravecz Kinga szavaival élve, mi egymás csillagai vagyunk.
 
- Még be se töltötted a 16-ot, mégis már olyan mutatókkal rendelkezek, amelyeket idősebbek is csak tátott szájjal tudnak követni. Létezik Lelovics-titok, és ha igen, akkor azt megosztod velünk?
 
- A titkom abban rejlik, hogy minden pályára lépés előtt fejben eldöntöm, illetve emlékeztetem magamat, hogy a legfontosabb a maximális odafigyelés és a végsőkig küzdés. De, hogy az egyesület mottóját használjam: „Küzdeni MINDIG, feladni SOHA.” Folyamatosan szeretnék fejlődni, és arra törekszem, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból.
 
- Mennyit szoktál egyénileg gyakorolni? Mit tartasz erősségednek és milyen területen szeretnél még fejlődni?
 
- Egyénileg kétféleképpen szoktam. Gyakran nézek floorballos videókat, amelyekből a trükköket, taktikákat lesem el, majd pedig ezeket edzések előtt gyakorlom is. Erősségemnek mondanám a gyorsaságot, mind szellemileg, mind fizikailag, a labdakezelést és az alázatot. Mindenképpen szeretnék fejlődni a pályán a helyezkedésben. És remélem, hogy a kor előrehaladtával mentálisan is erősebb leszek.
 
- Komáromról köztudott tény, hogy a floorball kiemelt szerepet tölt be. Te mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?Esetleg milyen más sportok állnak közel hozzád?
 
- Amióta az eszemet tudom, a mozgás központi szerepet tölt be az életemben. Óvodás koromban kezdem el focizni, és elsős voltam, amikor más sportágban is ki szerettem volna próbálni magam. És ekkor csatlakoztam az SZPK-hoz. A floorball mellett továbbra is focizom az utánpótlás és a felnőtt csapatban egyaránt. Így kerek az éltetem.
 
- Volt példaképed a hazai mezőnyben? Ha igen, akkor milyen érzés egyszerre a pályán lenni egy ilyen játékossal?
 
- Természetesen, hiszen szükség van példaképekre. A példaképek, mint egy motivációs bombák működnek. Én egyből 5 játékost is szeretnék kiemelni, akik kiskorom óta motiválnak ebben a sportágban. Ők: Bognár Gergő, Gujtmann Reni, Vértesi Nicole, Váradi Vivi és Darai Sziszó. Nicole-lal és Vivivel a hazai bajnokságban, egy sorban, a felnőtt válogatottban pedig egy csapatban játszottam. Sokat tanultam tőlük, és élmény volt velük a játék. Amikor felkerültem az SZPK felnőtt csapatába, Reni akkor vonult vissza, így nem láttam esélyt a közös játékra. Azonban idén sikerült rábeszélni, hogy térjen vissza. És a franciaországi Euro Floorball Challangen teljesül ez a vágyam is.
 
- Fiatal korod ellenére gyakorlatilag már mindent elértél, amit a hazai mezőnyben el lehet érni. Mi motivál továbbra is? Milyen további célokat tűztél ki magad elé?
 
- Már a szívemhez nőtt a floorball, és persze nem utasítanék vissza egy külföldi ajánlatot sem. Talán ez a legnagyobb célom a sport terén.
 
- A közelmúltban nemzetközi terepen is letetted a névjegyedet: ott voltál a felnőtt válogatott világbajnoki selejtezőjén, a múlt héten zajlott az U19-es csapat kvalifikációs tornája és az SZPK csapatával az EuroFloorball Challange versenyen is szerepeltél. Szeretnéd magadat esetleg más ország küzdelemsorozatában is kipróbálni? Mennyire figyeltek fel teljesítményedre a nemzetközi mezőnyben?
 
- Örülnék, ha a női mezőnyre is kiterjesztenék a nemzetközi ligát, mert a kvalifikáción láttam, hogy ahány nemzet, annyi játékstílus, technika, módszer. Ezek elsajátításával a saját játékomat is látványosabbá és kiszámíthatatlanabbá tehetném. A befektetett energia pedig tényleg meghozza gyümölcsét, mert a franciaországi és olaszországi eseménysorozat után kaptam egy szponzorációs ajánlatot a francia MegaFloorBalltól.
 
- Sajnos az utóbbi időben a női csapatok és játékosok száma csökkent hazánkban. Te mivel győznéd meg a kortársaidat, hogy vegyenek részt ők is edzéseken, mérkőzéseken?
 
- Saját magamat hoznám fel példának. Jól érzem magam a pályán, fizikailag rendesen karban tart. Egy küzdős és rendkívül gyors, látványos játék. Felkészít a felnőtt életre, hiszen a játékosoknak egyénenként és csapatként is helyt kell állniuk a siker érdekében. Remek képességfejlesztő játék, hiszen nagyon dinamikus, ezért minden szituációban önállóan kell döntést honi. Nagyon jó a társaság, edzés előtt és után jókat beszélgetünk. Jól érezzük magunkat együtt, támogatjuk, felemeljük egymást. Sikerélményhez juttatjuk egymást.
 
- Utazzunk kicsit képzeletben az időben: 5 év múlva hol látod magadat?
 
- Akinek nincs terve, annak a jövője is képlékeny. (Tartja egy bölcselet.) Öt év múlva szeretnék olyan tapasztalt és szakmailag felkészült lenni, hogy a külföldi felsőoktatási tanulmányaim mellett, külföldi csapatban játszhassak.