Ki-ki mérkőzés az életben maradásért: nagyobb nem is lehetett volna a tét a lochówi vb-selejtezőtorna csoportkörének záró összecsapásán. A magyar és az osztrák válogatott egymás ellen döntött arról, hogy melyik csapat küzdhet a világbajnoki részvételért, és melyik lesz szegényebb egy álommal. A döntetlen az osztrákoknak kedvezett volna, vagyis nyerni kellett, de pontosan tudták ezt Csordás Tamás tanítványai, akik hatalmas elánnal vetették bele magukat a küzdelembe – a védekezés már a lengyelek ellen is elsőrangúan működött, már csak a gólzsákot kellett kiszakítani.

 

Kevesebb mint négy perc elteltével sikerült is, Harangozó Szilárd kitűnő keresztpasszát Pirik Dávid kapásból, nagy erővel a kapu közepébe bombázta – az osztrák kapusnak, Maximilian Oberedernek esélye sem volt átérni. A túloldalon Niklas Nussbaumer próbálkozásánál résen kellett lennie Szuri Zoltánnak, merthogy ezúttal ő állt a magyar gólvonalon. Az osztrákok enyhe mezőnyfölényben játszottak, de amikor ritmust váltottak, helyzetbe kerültek a mieink, elég csak Fredrik Carls ziccerére gondolni. A harmad második felében csak elvétve forogtak veszélyben a kapuk, a többet próbálkozó rivális nem tudta hosszabb ideig nyomás alá helyezni a magyar védelmet, amely ezúttal is jól állt a lábán.

 

Az első szakasz végén és a második elején is emberelőnybe került válogatottunk, de nem sikerült növelnie előnyét, az osztrákok pedig büntettek. Előbb a szemfüles William Schlugi használt ki egy pillanatnyi rövidzárlatot, majd egy perccel később Noah Ratzer lövése átcsorgott Szurin, Laurin Zehetner pedig gyorsan eszmélt középen. Az ellenfél igyekezett meglovagolni a hullámot, kellettek is a kapusbravúrok, hogy ne nőjön a különbség, ugyanakkor az egyenlítésre is volt esély, a harmad végén előbb Ádám Milán, majd Dikácz Juvenál próbálkozott. Pariban voltak a mieink, de az egygólos előnyből az utolsó szünetre egygólos hátrány lett, így minden erőtartalékra szükség volt a záró felvonásban.

 

Mintha vihar előtti csend lett volna a csarnokban, érezhető volt, hogy a harmadik harmadban nyílt sisakkal játszanak a felek. Így is történt, a védekezésből támadásba történő átmenetekben egyre gyorsabb volt a magyar csapat, ám Obereder eleinte lehúzta a rolót. Sőt, amikor Elias Burge csaknem egész pályás átadását Schlugi gólra váltotta, már kettő volt közte, de mielőtt az osztrákok elhitték volna, hogy megtörték az ellenállásunkat, Pozsony Bendegúz megharcolt a labdáért, és tankönyvbe illő mozdulattal a kapuba húzta. Sakk-mattig kijátszott akció után lélektanilag nagyon rosszkor érkezett Nussbaumer találata, de nem maradt sokáig 4–2 az állás, nyolc perccel a vége előtt Dikácz szépített. Huszáros hajrát nyitott a Csordás-legénység, hatalmas szívvel küzdöttek a srácok, aminek meg is lett az eredménye!

 

Nem hittünk a szemünknek: Rési Tamás életerős lövéssel egalizált, aztán elvették az osztrákok gólját, ehelyett két és fél perccel a vége előtt ragyogóan felépített támadás végén a meccs legjobbjának megválaszott Pirik előnyhöz juttatta a mieinket. Az ellenfél lehozta kapusát, és bár elsőre nem sikerült lezárnunk a mérkőzést, Kiss János pontot tett az ütközet végére, és beállította a 6–4-es végeredményt. A magyar férfiválogatott hatalmas fordítással fontos győzelmet aratott, hiszen kiharcolta, hogy még egyszer pályára léphessen – vasárnap délben, Norvégia ellen, a vb-részvételért. Ezek után semmi sem lehetetlen.

 

Gólszerző: Pirik (4., 58.), Pozsony (44.), Dikácz (53.), Rési T. (56.), Kiss J. (60.), ill. Schlugi (29., 42.), Zehetner (30.), Nussbaumer (46.)