Egyértelmű, hogy a franciák elleni nyitányon úszott el a kijutás, pedig a játékunk alapján ott lenne a helyünk a világbajnokságon. Magabiztos győzelemmel szerettük volna kezdeni a tornát, de hiába alakítottunk ki percenként helyzetet, hiába találta el harmincnégy lövésünk a kapujukat. Amikor a hajrában egy megingás után gólt kaptunk, hat az öt ellen támadva mindent megpróbáltunk, és még az utolsó fél percre fordulva is hittem benne, hogy összejön az egyenlítés. Hat másodperccel a vége előtt a kapuvasat találtuk el, befelé is pattanhatott volna a labda, és akkor mi jutunk ki a világbajnokságra.

 

Hangsúlyoztam, hogy jó, amit csinálnak, mert tényleg rengeteg helyzetünk volt. Nyugtattam őket, és azt kértem, hogy jobban higgyenek magukban, önbizalommal játszanak, és a lövéseknél koncentráljanak. Bízom benne, ők is érzik, hogy jó az irány, a rövid közös munka ellenére egyértelmű a fejlődés, ami ezúttal sajnos csak játékukban mutatkozott meg, eredményben nem. A nemzetközi szövetség képviselői is mondták, hogy a franciák ellen kétség kívül mi voltunk a jobbak, az olaszokat pedig végig vezetve győztük le, mégis lemaradtunk a vb-ről.

 

Nagyon, mert padlót fogtak a lányok, úgy érezték, hogy itt a vég. A meccs után azzal kezdtem a beszédemet, hogy mindig van B-terv, csak ahhoz az A-t el kell engedni. Vérbeli sportolóként úgy szerettek volna beleállni a csehek elleni meccsbe, hogy majd most megmutatják, nehéz volt rábeszélni őket, hogy ne pörögjék túl a találkozót, és csak kisebb játékelemek gyakorlására koncentráljanak, mert a hátralévő két összecsapásra kellett az energia. Felszabadultan játszottak, és négy-öt alkalommal már csak a kapussal álltak szemben, sajnálom, hogy nem tudtunk gólt lőni nekik.

 

Büszke vagyok a lányokra, mert összeszedték magukat az olaszok elleni meccsre, jól koncentráltak, a kiszorított helyzetekből jöttek a kulcspasszok, és a lövések is megfelelőek, pontosak voltak. A kijutáshoz meg kellett volna verni a világranglistán ötödik lengyeleket, de a harmadik kapott gól után már úgy érezte a csapat, hogy álom marad a világbajnokság, ami a folytatásban látszott is a játékunkon. Ennek ellenére nem térdeltünk le, nem adtuk fel, jelenleg ez a reális különbség a világelit és a magyar válogatott között, ami többek között a kevés játéklehetőségből adódik: a honi bajnokságban, egy idényben nyolc-tíz mérkőzést játszanak a csapatok. Ezen jelentősen szeretnénk változtatni a felkészülés további szakaszaiban.

 

A szövetségi kapitányi pályázatom nem erre a selejtezőre szólt, az elképzeléseim megvalósításához több időre van szükség. Sajnos nem segített, hogy a legfontosabb mérkőzéssel kezdtünk, ideálisabb lett volna, ha a csehek ellen játsszuk az első mérkőzést, ami segít ráhangolódni a tornára. A felkészülésünket egy felkészült sportpszichológus is végig segítette, hogy mentálisan minél erősebben álljunk bele a selejtezőbe, de sajnos a gól nagyon hiányzott az első mérkőzésünkről. Tanulunk ebből is, és bízom benne, hogy a franciák elfogadják a tervezett meghívásunkat, mert szeretnénk megmutatni, hogy nemcsak jobb, hanem eredményesebb csapat is vagyunk náluk.

 

Nem szeretnék pozitív és negatív értelemben sem kiemelni senkit, mert amikor kellett, mindenki odatette magát, és megcsinálta, amit kértem, mégis éreztem mentális hiányosságokat, amelyek tapasztalatként szolgálnak a jövőre nézve. Ha pontot szerzünk a franciák ellen, kijutunk a vb-re, és győztesként fogadnak minket itthon. Huszadikak vagyunk a világranglistán, játékban már az első tizenhatba tartunk, ami előrelépés, de az eredményességen még nagyon sokat kell javítanunk. Összességében elégedett vagyok a lányokkal, de dolgoznunk kell tovább, mert akkor sem fordulhat elő, hogy egy gyengébb csapattól kikapjunk, ha minden ellenünk esküszik. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a következő vb-selejtezőn eredményesebbek legyünk, és több boldog pillanatot szerezzünk szurkolóinknak.

 

Ezzel a játékkal ez egy megléphető szint lett volna. Úgy gondolom, a játékunkra nem lehetett panasz, egyszerűen ilyen a sport, általában győz a jobb, de nem mindig. Ha magabiztosan, dominálva győznek a franciák, meghajtom előttük a fejem, de nem voltak jobbak, így csak elfogadni tudom a történteket, és természetesen sportszerűen gratulálni nekik. A jövőben szeretnénk minél több nemzetközi mérkőzést játszani, és a legjobb tudásunk szerint igyekszünk felkészülni a következő erőpróbákra.

 

Fotó: Magyar Női Floorball Válogatott/Facebook