Let’s get ready to floorball! – harsogta az osztrák bemondó, miközben az IFL négyes döntőjét rendező Wiener FV nyolc-tíz éves „ultrái” dobbal felszerelkezve megérkeztek a csarnokba. A bécsiek játékosai már a bronzmérkőzés bemutatásánál is igyekeztek hergelni az amúgy is lelkes közönségüket, de a hangszerelést illetően a szép számmal érkező Phoenix-szurkolók sem maradtak alul, kisebb kongát és kürtöt is hoztak magukkal.

 

Apropó, Phoenix: a magyar csapatnak nem maradt ideje keseregni a szombati elődöntőben az SZPK-tól elszenvedett 6–5-ös vereség után, Csordás Tamás tanítványai szerettek volna éremmel hazatérni Bécsből. Persze így volt ezzel a rivális is, ennek megfelelően rendkívül intenzíven kezdődött a találkozó. Az első négy percben nem volt játékmegszakítás, helyzetek viszont annál inkább, a Wiener csapatkapitánya, Philipp Horn a kapuvasat is eltalálta. Eleinte a házigazda játszott kezdeményezőbben, ám idővel átvette az irányítást a Phoenix, amely gyors akciókkal egyre többször jutott el vetélytársa kapujáig. Rési Tamás kitűnő keresztpassza után Rácz Domokos lőtt, ám az osztrák kapus, Bernard Bezucha nagyot védett, majd Bögi Levente helyzeténél is résen volt – a kettő között a túloldalon Bajnok Endre fogott ziccert. Kiegyenlített, lüktető, izgalmas volt a mérkőzés, az első harmad közepén többet járatta a labdát a Phoenix, de azért a Wiener is veszélyeztetett, Szelley Áronnak nagyot kellett mentenie középen. Olyannyira riogattak a bécsiek, hogy előnybe is kerültek, Jesse Laukannen készített le Laurin Zehetnernek, aki nagy erővel kilőtte a kapu jobb oldalát.

 

A második harmadra tehát egygólos hátrányban sétált ki a Phoenix, miközben a hangszórókból a Guns N’ Roses slágere, a Welcome to the Jungle bömbölt. A folytatásban a magyar csapat volt az oroszlán a dzsungelben, merthogy kapuja elé szögezte a hazaiakat, egy percen belül Trombitás Balázs távoli lövését, Rácz Domokos ziccerét, és Harangozó Szilárd kapuvasát is feljegyezhettük. A fokozódó fölény góllá érett, Tényi Tamás meglepte a hórihorgas osztrák kapust, aki nem ért vissza a rövidre. A találkozó második felébe lépve az addig sem unalmas meccs ismét megélénkült, ment előre a Wiener, hogy visszavegye a vezetést. Jonas-Justus Dopona ütőjéről a kapu torkában pattant a keresztvas fölé a labda, majd ziccerre ziccerrel válaszolt a Phoenix, amely fegyelmezettségének köszönhetően korántsem játszott alárendelt szerepet. Csupán a befejezésekbe csúszott hiba, sokan már gólt kiáltottak, amikor Szelley Áron tökéletes ütemben kilépett, de Bernard Bezucha újabb bravúrt mutatott be, maradt az 1–1.

 

A bécsiek hálóőre a második szünet után ott folytatta, ahol alig tíz perccel korábban abbahagyta, Rácz Domokos életerős lövésének sisakkal állta útját, de Bajnok Endrét sem kellett félteni, ha szükség volt rá, lábbal mentett. Laurin Zehetner lövésénél a kapuvas kisegítette, ám a kipattanót Lowe Solhovd a kapuba pofozta, talpra ugrasztva ezzel a hazai szurkolókat. Ismét lépéshátrányba került a Phoenix, de ezúttal sem adta fel, nagy erőket mozgósított az egyenlítésért. Ahogy peregtek a percek, úgy lett egyre jobb a hangulat a csarnokban, mindkét csapat tábora hangosan buzdította kedvenceit, a Wiener gyors kontrákkal igyekezett pontot tenni a bronzcsata végére. A Phoenix viszont mit sem veszített szervezettségéből, és Harangozó Szilárd révén hét perccel a vége előtt újfent egalizált. Csakhogy erre is volt válasza a Wienernek: Niklas Felsberger a kapu mögül tálalt Maximilian Kuscher elé, aki közelről a hálóba pofozta a labdát. Sőt, Kuscher labdaszerzése után megduplázta a különbséget, az ünneplő osztrákok meg tiszta erőből püfölték az ülőalkalmatosságokat.

 

A Phoenix nagyot küzdött a bronzéremért, de 4–2-es veresége után üres kézzel távozik Bécsből – a négyes döntőben mutatott teljesítményére viszont bátran építhet a folytatásban.

 

Bécs, 140 néző. V: Gassner, Jakoubek

A Phoenix gólszerzői: Tényi (28.), Harangozó (52.)

 

Fotó: Phoenix Fireball