Már az is nagy fegyvertény, hogy sorozatban harmadszor jutott ki a világbajnokságra a magyar U19-es leány floorball-válogatott. Hát még az, hogy egyik tornán sem maradt győzelem nélkül, pedig rendre erős csoportban kellett bizonyítania. Az előző két alkalommal csupán amiatt lehetett némi hiányérzetünk, hogy a végletekig kiélezett helyosztón nem a mieink felé billent a mérleg nyelve. Nos, ezúttal fordult a sorskerék, Japán ellen megkoronázta a csapat az elmúlt négy napban mutatott olaszországi teljesítményét.

 

Ha kedvezőbben alakul a csoportkör utolsó játéknapja, előkelőbb pozícióért is játszhattunk volna szombat délután, de a 13. helyet sem adták ingyen, Japán igencsak kellemetlen vetélytársnak bizonyult. Az ázsiaiak a németek elleni pontszerzéssel jelezték, hogy megérkeztek az elitbe, aztán szoros meccset játszottak az olaszokkal, Kanadát pedig ugyanúgy 8–1-re ütötték ki, ahogy a mieink Szingapúrt. A magyar válogatott Ausztráliától fordulatos csatában kapott ki, Lettország ellen pedig tisztesen helytállt – ilyen előzmények után következett az utolsó erőpróba Latisanában.

 

Nem finomkodtak a felek, hamar felpörgött a meccs, egymást érték a veszélyes lövések mindkét oldalon. A kapusok sokáig állták a sarak, ám negyedóra elteltével megtörtük a jeget: Gugg Noémi lesprintelte ellenfelét, majd nullszögből lőtt úgy a kapuba, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A bravúros gól megadta az alaphangot, kisvártatva jött is a második, miután Hajas Kata újabb parádés átadással kínálta meg Gugg Noémit. S ha egy üzlet beindul... Török Gréti a felezőnél szerzett labdát, Gombás Csenge fordulásból lőtt, a japánok pedig csalódottan néztek egymásra. Két perc, három gól – tetemes előnyből várhattuk a folytatást.

 

Az ázsiaiak persze nem hagyták annyiban a dolgot, a középkezdés után ritkán látható (bal)szerencsés góllal zárkóztak, majd emberelőnyben próbálkoztak, de álltuk a sarat. A második szakaszban inkább a mieink kapuja előtt zajlottak az események, ám amikor kellett, gyors támadással veszélyeztettünk, jóformán minden akciónkban benne volt a gólszerzés esélye. A hatékonyságra ezúttal sem lehetett panasz, a harmad végén előbb Gombás lövése találta meg az utat a japán kapuba, majd Kovács Emma pókhálózta ki a bal felsőt. A csarnok a magyar szurkolóktól zengett, a kommentátorok nem győzték dicsérni válogatottunkat, amely húsz perccel a vége előtt már 5–1-re vezetett.

 

És akkor újfent leírjuk, hogy a japánoknak nem szokásuk bedobni a törülközőt, az utolsó harmadban is nagy energiákat mozgósítottak. Ennek eredményeként gólt lőttek, kivédekeztek egy emberhátrányt, majd ismét betaláltak... Máris újra nyílttá vált a parti, ráadásul a legvégén kettős fórba került a rivális, amelyet az első adandó alkalommal kihasznált. Csakhogy mindössze három másodperc maradt hátra, vagyis az egyenlítésre nem adtunk esélyt a derekasan küzdő Japánnak, így 5–4-es győzelmünkkel a 13. helyen zártuk az olaszországi világbajnokságot. Parádés nyitány, tanulságos meccsek, méltó befejezés – ilyen egy emlékezetes torna. Szép volt, lányok!

 

Magyarország–Japán 5–4 (3–0, 2–1, 0–3). G: Gombás (2), Gugg (2), Kovács E., ill. Kavada (3), Jamagucsi

 

Fotó: Michael Peter/IFF