Az utóbbi időszakban nagy izgalomban tartotta a hazai floorball társadalmat, hogy ki veszi át a megüresedett főtitkári pozíciót. A kiírt pályázatra több jelentkezés is befutott, végül az Elnökség döntése értelmében Dorogi Kristóf tölti be a pozíciót. Kristóf márciustól veszi át a feladatokat. A feladatkörhöz sok sikert és kitartást kívánunk!

 

A továbbiakban egy rövid interjút lehet elolvasni, amelyet az újdonsült főtitkárral készítettünk.

 

- Az első élményeim közé az tartozik a sporthoz kapcsolódóan, amikor óvodásként volt lehetőségünk az úszásra, hiszen a szomszédos általános iskolának volt egy uszodája, így lehetőség adatott arra, már egész kicsiként, hogy versenyszerűen járjak úszni.

 

- Így van. Életem legmeghatározóbb sportága a jégkorong volt. Előtte próbálkoztam vívással is, majd visszatértem az úszáshoz, de végül a jégkorong lett a befutó. Igazából, szinte mindenre a jégkorong tanított meg. Kezdve az alázattól, a fegyelemig, a kitartásig, a küzdeni akarásig és sorolhatnám tovább is. Van három bronzérmem az U20-as bajnokságokból, illetve egy férfi Magyar Kupa 3. helyem, valamint pár mérkőzés erejéig ülhettem a felnőtt csapat kispadján, így van egy MOL Liga 4.helyem is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyik csapat tagja ként sem voltam meghatározó játékos, ezért sokkal büszkébb vagyok arra, hogy már floorball játékosként a DEAC-cal előbb az OB II-ben másodikok lettünk, majd a tavalyi negyedik helyezésünkre is boldogan tekintek vissza, amit már az OB I-ben értünk el. Ha viszont a jégkorongra tekintünk vissza: büszke vagyok arra, hogy játékvezető lettem és egyre több mérkőzéseket fújok a magasabb bajnokságokban.

 

- Jégkorongban is kapus voltam, így adta magát a dolog, hogy floorballban miért ne?! Maga a kapus poszt pedig úgy jött, hogy mikor gyerekként lent fociztunk mindig kapus szerettem lenni, ezért a jégkorongban is az akartam. Először nem engedték, de végül mégiscsak kipróbálhattam magam és ott maradtam.

- Nem gondolkodtam sokáig, úgy érzem, hogy hozzátehetek a szakszövetség munkájához és a magyar floorball-élethez, ezért nem volt kérdés, hogy szeretnék-e főtitkárként dolgozni a szövetségben

 

- Minimum annyit, amit Robi beletett. Nagyon sokat köszönhetünk neki és az ő hagyatékát kell tovább vinnem, ami nem kis feladat. Magasra lett téve a mérce, de remélem sikerül átugrani.

- Arra, hogy arra törekszek, hogy méltó utódja tudjak lenni a Robinak és ott próbálok majd segíteni, ahol csak tudok.