Gombostűt sem lehetett volna leejteni a Lochów Arena lelátóján péntek este. Csordultig megtelt a piros-fehér színekben pompázó nézőtér, a lengyel szurkolók sálakkal, ütögetőkkel érkeztek, és elképesztő hangulatot teremtettek. Nem véletlenül mondta a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya, Csordás Tamás, hogy ezt a mérkőzést várja a legjobban az európai selejtezőtornán, de az esélyek a lengyelek mellett szóltak, akik egyébként is nagyon erősek – hát még hazai pályán, lelkes és hangos drukkereik előtt.

 

Egy pillanatig azért sikerült elcsendesíteniük őket a mieinknek, amikor rögtön a mérkőzés elején Kiss János gyorsvonatokat megszégyenítően elrobogott a bal szélen, és éles szögből a keresztvasat találta el. Néhány perccel később tökéletes ütemben készített a támadást kísérő Rési Zoltán elé, aki úgy érkezett a hosszún, ahogy kell – ő is közel járt a gólhoz. Ami kimaradt az egyik oldalon, bement a másikon: Jan Rydzewski lövése után Kacper Szalanski tette középre a labdát, ahol Daniel Surdynnak már nem volt nehéz dolga. Hátrányba került, de nem játszott alárendelt szerepet a magyar válogatott, még akkor sem, ha a harmad második felében fokozta mezőnyfölényét a rivális. A mieink ugyanis rendkívül fegyelmezetten védekeztek, egyenlő létszámnál csak elvétve jutottak el ziccerig a lengyelek, amikor pedig emberelőnyből sikerült nekik, Hotz Erik védett bravúrral.

 

Az elsőhöz hasonlóan a második játékrészben is folyamatos veszélyt hordoztak magukban a magyar kontrák, a labdaszerzések után ugyanis gördülékeny volt az átmenet, gyorsan helyzetbe került a csapat. A túloldalon Hotz résen volt, amikor kellett, előfordult, hogy egymás után két közeli lengyel lövést is védett, Lucas Dahlstrom próbálkozását pedig lábbal hárította. Más kérdés, hogy utána büntetőt fújtak, Surdyn viszont addig várt ki, amíg lecsúszott az ütőjéről a labda… Maradt tehát az egygólos különbség, méghozzá egészen a harmad végéig, merthogy a lengyelek hiába próbálkoztak, nem tudták másodszor is átütni a magyar pajzsot. Sőt, az egyenlítés is benne volt a levegőben, Rési Tamás zseniális lövése a felező környékéről igazán beakadhatott volna, Kiss János pedig csaknem emberhátrányban tréfálta meg a házigazdát.

 

Tegyük hozzá gyorsan, hogy Hotzhoz hasonlóan az ellenfél hálóőre, Maciej Bogdanski is bravúrt bravúrra halmozott, amit jól mutat, hogy a két kapust választották meg a mérkőzés legjobbjainak. A záró harmad előtt viszont inkább az volt a kérdés, hogy miként lehetne feltörni a lengyel reteszt – sajnos az utolsó húsz percben sem kaptunk rá választ. Pedig a magyar válogatott fokozta a tempót, egyre lendületesebben játszott támadásban, és több lövéssel próbálkozott, mint az első két szakaszban összesen, ám a házigazda állta a sarat. Előbb Pirik Dávid, majd Dikácz Juvenál tévesztett célt kevéssel, míg Trombitás Balázs lövésénél Bogdanski védett nagyot. Eközben Hotz meccsben tartotta a mieinket, Kacper Skura ziccerét sisakkal hárította, ám a második rávezetéséből már betalált a lengyel csapat, Emil Karkulowski fineszes mozdulattal, fonákkal emelt a kapuba.

 

A kapusok a végjátékban is kitettek magukért, a magyar válogatott pedig hatalmasat küzdött, de innen már nem volt visszaút, 2–0-ra győztek a hazai pályán játszó lengyelek. A teljesítményre és az akaratra továbbra sem lehet panasz, ugyanakkor két vesztes mérkőzés után egyszerű a képlet, szombat délután le kell győzni az osztrákokat, hogy maradjon esély a világbajnoki részvételre.

 

Gólszerző: Surdyn (9.), Karkulowski (56.)