A torna második napján vár ránk az a csapat, amelyik a legelőkelőbb helyen áll a világranglistán: Norvégia ugyanis jelenleg a 6. pozíciót foglalja el. A skandinávok annak a szűk elitnek a tagjai (összesen öt nemzet tartozik ide, a másik négyet a floorballt jól ismerők könnyen kitalálják), akik érmet is szereztek világeseményen, igaz, ez még az első, 1996-os seregszemlén sikerült nekik. Azóta is valamennyi eseményen részt vettek és a legrosszabb helyezésük a hetedik volt, tehát stabilan a középmezőny tagjai.

 

Ami a csapatot illeti: a játékosok főleg a hazai ligából kerülnek ki. A norvég bajnokság a nemzeti csapathoz hasonlóan erős sorozatnak számít és komoly figyelem övezi a mérkőzéseket. Az előző esztendőben a Sveiva

emelhette magasba a bajnoki trófeát, ebből a csapatból 3 játékos érkezik. 4 játékost delegál a tavalyi ezüstérmes Greåker: a magyarok közül többen ismerősként is köszönthetik őket, hiszen októberben az SZPK-DESEF Komárom csapata megmérkőzött velük az EuroFloorball Kupa keretein belül (11:3 arányban nyertek a norvégok). A legtöbb játékost mégis a Tunet delegálja, akik tavaly az elődöntőben véreztek el (5 játékos). 3 játékos a szomszédos Svédországban játszik, közülük is kiemelkedik a 79 válogatottsággal büszkélkedő Daniel Gidske, aki az élvonalban jelenleg negyedik helyen álló Mullsjo csatára.

 

A két nemzet nem sokszor keresztezte egymás útját: eddig három mérkőzésen találkozott a magyar és az északi csapat, ráadásul mindhárom tétmérkőzés volt. A legelső számunka különleges mérkőzés volt: 1994. május 9-én éppen Norvégia ellen vívta első hivatalos mérkőzését a magyar válogatott, mindezt Európa Bajnokságon (ebből mindösszesen kettőt rendeztek, a világbajnokságok kiváltották az európai seregszemlét). Ezt a találkozót a kandinávok nyerték, 7:3 arányban. A következő randevúig sokat kellett várni: 2012-ben a világbajnokság nyitánya volt a Norvégia-Magyarország párharc, ahol 8:3-as skandináv siker született. Az első magyar gólt Németh Zoltán szerezte, aki Schmidt Dennis passzát értékesítette. A berni csatán pályára lépett Ressely Norbert, Rácz Domokos, Harangozó Szilárd és Müller János is – ők ezúttal is farkasszemet nézhetnek a norvégokkal. A második csata már jóval nagyobb arányú északi sikert hozott: a 2014-es világbajnoki kvalifikáción 24:3-as norvég győzelem született. A két mérkőzést tehát Norvégia nyerte, és harmadik alkalommal is tétmérkőzésen találkoznak a felek.

 

Az előző szezont Norvégiában töltötte Müller János, így Janit is megkérdeztük a skandináv csapatról.

 

- Nehéz megmondani az erősségeiket. Egységesek csapatként a sűrűn változó keret ellenére és kivétel nélkül minden játékosuk képzett egyénileg. Legtöbb személyes tapasztalatom tavalyi csapattársamról, Patrick Hjemgardról van: ő egy rendkívül kellemetlen erőcsatár, így rá is figyelnie kell a védelemnek.

- Különleges felkészülésről nem tudok. A selejtezőre rend szerint több új játékost vetnek be, felmenő rendszerben beépítve őket a csapatba, akik amennyiben megállják a helyüket a VB-re is kaphatnak meghívót a keretbe. A standard versenynaptár szerinti nemzetközi hétvégéken sok felkészülési meccset játszottak kizárólag a világelithez tartozó válogatottak ellen.

 

- Nem kell tőlük megijedni, fiatalos keretük tele újonccal, így van keresnivalónk ellenük is, még akkor is, ha a papírforma nem mellettünk szól. Erősebbek voltak 3-5 évvel ezelőtt, illetve utolsó, 2014-es találkozásunkkor, mert több jól ismert - ma csak klubszinten játszó vagy már visszavonult - legendájuk nem vállalja a nemzeti csapatban való szereplést (pl. Kronberg, Torp, Straete, Evensen). Ha jól kezdjük a meccset, akkor éreztethetjük velük, hogy ez nem olyan egyszerű, mint gondolják. Szorgalmas, lelkiismeretes nemzet, de hajlamosak lekezelni az alacsonyabban rangsorolt országokat vagy éppen ráülni a pár gólos előnyükre és nem annyira aktívak a pályán. A hozzáállás és mentalitás fontos lesz mindkét oldalon. Mi küzdeni fogunk, harcolni kell!