A tét nem volt kicsi, ennek megfelelően kapkodó volt a játék mindkét oldalon, az amerikai csapat inkább a kontrajátékában bízott. A helyzet a harmadik percben kezdett bíztatóvá válni, ekkor László Peti szerzett gólt. Még talán mindenki a gólt ecsetelte és a következőben bízott, amikor jött a tengerentúli válasz. Kár volt érte. Ahogy a harmad elejére, úgy a közepére is esett egy gyors gólváltás, azzal a különbséggel, hogy ezúttal, az amik szereztek vezetést és fiaink egyenlítettek postafordultával. Továbbra is nagy iramban harcoltak a csapatok. A magyarok támadtak, az amerikaiak ellentámadásokra építettek és sajnos egy ilyen egyéni akcióból mattolták a védelmet. Elkerülhető találat volt és sajnos a legrosszabbkor jött, a lélektani előny így az amerikaiaknál volt. A szünet legfontosabb feladata az volt, hogy a fejekben sikerüljön rendet tenni. A választ a harmad leggyengébb 2 perce adta meg. Nem sikerült. Rémálom a köbön, aminek szervezője Ryan Winkler volt. Nevét mindenkinek sikerült megjegyeznie. Ebben az időszakban 2 góllal és egy gólpasszal gyakorlatilag egymaga döntötte el a mérkőzést. Amikor meg végre feléledtünk volna picit a megrendítő pofonok után, jött ismét Winkler és ötgólosra növelte az amcsi előnyt. Nem erre számítottunk. Időkérés, talán hoz valami változást. Aki erre fogadott, jól tette, hisz az időkérés után teljesen más felfogású csapat ment vissza a pályára. Egy szándékos ütésért megítélt emberelőnyt remekül megjátszva Szabó Ákos értékesített. Végre, valami csak elindul most. És igen. Támadásunkat csak rávezetést érő szabálytalanság árán tudták megállítani a tengerentúliak. A büntetőt Schmidt Dennis értékesített a tőle megszokott higgadtsággal. És szerencsére a lendület nem tört meg és a nagy lelkesedésben az egyik leglelkesebb, Füzi Gábor szerezte meg csapatunk ötödik gólját és tekenyelven így már csak két fával vezetett az ellen, ami ledolgozható lehetett volna az utolsó harmadban. Sajnos csak lehetett volna, mert csapatunk a legjobb helyzeteket is elpuskázta, hol saját pontatlansága miatt nem ért célt, máskor az amerikai kapus védett pazarul. Pedig ez az amerikai csapat az utolsó harmadban fogható lett volna, csak ehhez nagyobb koncentrációra, és ahogy Nádor Krisztián is mondta, nagyobb odafigyelésre lett volna szükség. Így sajnos válogatottunk lemaradt az érmekért folyó csatározásokról, de azért akadtak bíztató momentumok, és a hibákat javítva mindenképpen győzni kell Hollandia ellen, ha másért nem a becsületért.